Befejezés.

Hát, ez a nap is eljött. Fél évvel az utolsó beszámolóm után a blog legutolsó bejegyzését írom ma nektek. Én nagyon hálás vagyok mindenkinek, a több mint 4500 megjelenítésért és 23 követőért. Eredetileg azt terveztem, hogy nyáron zárom le a blogom, hiszen akkor járt le az egy kerek év amióta elkezdtem ezt az egészet, és mit ne mondjak, büszke vagyok rá. Nem csak azért, mert az ismerőseim körében viszonylag sikeres lett, hanem annyi mindenre megtanított az írásról meg szerkesztésről, hogy ezért csak hálás lehetek. Ha nagyon röviden kéne összefoglalnom, hogy mi történt velem az elmúlt fél évben, valahogy így hangozna:


Elballagtam, hatodik osztály volt a legutolsó évem általános iskolában, szeptemberben már gimnáziumban kezdtem. 13 éves lettem, voltam One Direction koncerten Londonban, hazautaztam nyáron Magyarországra látogatóba, egyenruhát hordok és sok más minden.


Nagyon nagyon örülök annak, hogy megoszthattam veletek az elmúlt egy évet és  annak, hogy türelemmel olvastátok. Köszönöm, ez nagyon sokat jelent nekem.
Biztos vagyok benne, hogy később még hallatok rólam. Köszönöm.


Angel Morgan.

Fejlemények

Tudom, tudom..... Ne haragudjatok. Már nagyon régen írtam nektek, és mentegetőznöm is felesleges. Egyszerűen nincs nagyon energiám minden nap géphez ülni, ennyi. Most igyekszem minél hosszabb részt írni, megteszek mindent ami tőlem telik, ezt megígérhetem.

Szóval, az elmúlt hónapokban olyanok történtek, mint például bolondok napja, húsvét, szülinapok, és ami még fontosabb, a látogatóink. De haladjunk csak sorban.

BOLONDOK NAPJA:

Mint ahogy a közeli ismerőseim tudják, utálom ezt a napot. Szerintem ez a nap csak arra van, hogy legyen egy ürügyed hülyét csinálni valakiből nyilvánosan, minden következmény nélkül. Nos, én ennek abszolút ellene vagyok. Ki nem állhatom, amikor valaki "megviccel", ergó hülyét csinál belőlem aztán mindenki rajtam röhög, mondván "milyen hülye vagy, hogy elhitted". Egy valamit tisztázzunk. A bizalom. A bizalom mindennél fontosabb, és mindenki megérdemel egy keveset. Aztán ha átvernek, te vagy a hülye, hogy elhitted. Aha, persze. Szerintem meg csak az illető azért hisz nekik, mert bízik bennük, és ezzel játszanak az emberek, a bizalommal... Erről ennyit, a lényeg, hogy nem nagyon volt semmi érdekes ezen a napon, csak mindenki hülyét csinált mindenkiből mert az  "annyira poén".

LÁTOGATÓINK: 

Ez egy eléggé bonyolult történet, a lényeg, hogy a nagynéném férjének a testvére és két gyereke jöttek ki látogatóba a nagynénémékhez. Mi is találkoztunk velük minden nap, először átmentünk hozzájuk, aztán ők jöttek hozzánk, egy szülinapi bulin vettünk részt, elmentünk egy családi parkba, az úgynevezett Tayto Park-ba, és megint átjöttek hozzánk, utána mi hozzájuk. Huh, ez kb. egy heti programom volt egybesűrítve. De mindenféleképpen el szeretném mesélni, hogy milyen az a bizonyos Tayto Park is.

-Tayto Park:

Szóval, a Tayto Park lényegében a Tayto chipsmárka kalandparkja.

A Tayto chips már nagyon rég óta közismert márkanév. Ez egy tipikus ír chips, amit még a huszadik században találtak ki, nem messze onnan ahol most én lakom. manapság akkora népszerűségnek örvend, hogy a Pringles megirigyelné. Ezért létrehoztak egy úgynevezett Tayto Park-ot, ahol nagyon sok minden van. Egy hatalmas földterület, ahol konkrétan egy teljes vadaspark is megtalálható. Komolyan. Leopárd, tigris, bölény, farkasok, rókák, baromfiak, pávák, baglyok, mosómedvék, vidrák, szurikáták, és egy iguána, amitől frászt kaptam, mert felmászott a kerítésre. Tudom, én is megijedtem. Továbbá a parkban megtalálhatóak különböző játszóterek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, több márkabolt, valamint egy fagyis butik és egy chipses is. Lejjebb megtalálható egy fénykép rólam meg erről a chipsről amit ott lehet kapni. Huh. És a legjobb az egész parkban: a kalandpark! Fhúúúúú. Van kötélpálya, ahová én ugyan fel nem mennék, de érdekes módon az öcsém bevállalta. Wow. Ráadásul nem is a legalacsonyabb részen, hanem a középsőn. Taps, taps. A másik nagyon nagyon nagyon jó, amire én viszont felmentem anyukámmal, az úgynevezett Zip-line. Ez egy kifeszített kötél, egyik épülettől a másikig, ahol lecsúszol. És állati király! Adrenalinbomba ezerrel. Fhuh. Van továbbá egy óriás csúszda, amit nem tudok milyen lehet, de izgin néz ki. Továbbá abban a parkban van egy gyár is, ahol ablakokon keresztül megnézheted, hogyan készül a Tayto chips. Nagyon érdekes, és a történelme is le van írva, ami szintén érdekfeszítő. Viszont a legjobb, hogy egy ablakon keresztül láthatod a raktárat, ahol az összes zacskó chips megtalálható. Úúúúú. Azt a látványt visszasírom. Képelj el egy hatalmas raktárépületet, tele egy rakat chipsel és chipses zacskókkal. Ugye? Szerintem is.

HÚSVÉT: 

A húsvétot a Tayto Parkban töltöttük, ezen kívül nagyon nem történt semmi, volt 3 locsolóm, aztán kifújt, de nem baj. Majd ha elhervadok, rájuk kenem. Kaptunk egy csomó csokit, iszonyat sokat. Meg gumicukrot, meg chipset. Meg úgy általában mindent.

SZÜLINAPOK:

Hol is kezdjem... Anyukámnak meg kisöcsémnek egy és ugyanazon napon van a születésnapjuk, április 22-én. A család együtt ünnepelt, mindenki piros lett a naptól. Hah, igen. Az időjárás kegyes hozzánk mostanában, az eső alig esik, a nap pedig perzselően sütteti a bőrünket minden egyes nap. a végén még napszemüveg kell az embereknek. Továbbá ugyanezen a napon, április 22-én a kedvenc írónőmnek, Leiner Laurának is születésnapja volt, úgyhogy itt is BOLDOG SZÜLINAPOT LAURA! <3 #szeretjükazírónőnket


Ennyi lennék mostanra. Még egyszer elnézést a hatalmas késésért, igyekszem gyakrabban jelentkezni. Pusszancs mindenkinek.

Boldog Szülinapot Eszter!

Nagyon nagyon nagyon nagyon boldog születésnapot a (kettő közül másik) legeslegeslegjobb barátnőmnek, Eszternek!! 

Mint mindig, most is leírom a mi kis történetünket. 

Szóval minden oviban kezdődött. Arra nem teljesen emlékszem hogyan, hiszen most nyáron lesz 10 éve, hogy megismerkedtünk. Wow. Visszatérve, arra viszont elmlékszem, hogy éppen senkivel nem tudtam játszani, amikor Eszter mindig megjelent és együtt csináltunk mindent. Persze ott voltak a többi barátnőim is, de Eszterrel valahogy minden más volt. Aztán jött a suli. 

Azt tudni kell rólam, hogy ismerkedés szempontjából én szörnyű vagyok. Félek. Azt pedig azt kell Eszterről tudni, hogy ő meg egyáltalán nem. Suli első napján Eszter mellett ültem. A középső padsor második padjába. Ő és a családja előbb érkeztek, így Eszter foglalta nekem a helyet maga mellett. Mindig azért izgultunk, hogy ne ültessenek el egymás mellől. Csak abból, hogy két kislány akik legjobb barátnők, egymás mellett ülnek semmi nem jó sül ki belőle. Az évek során szerintem összesen kétszer vesztünk össze, legutoljára negyedikben, ami mondjuk szintén az én hibám volt, de ebbe most ne menjünk bele. Ötödikes felsősként emlékszem elég büszkék voltunk, és folyamatosan leszóltuk a negyedikeseket, mondván, "nem tudnak ők még semmit a felsőről."

Aztán elérkezett a legrosszabb időszak, azt hiszem mindkettőnk számára. 

Emlékszem, Eszter volt az első, akinek valaha beszéltem arról, hogy ki fogunk költözni Írországba. Ő mindig is nagyon rendes és önzetlen volt, és ebben az időszakban, amikor minden eldőlt, ő volt ott mellettem. Nem igazán törődött azzal, hogy neki milyen rossz lesz vagy ilyesmi, inkább velem foglalkozott, és ez mindig is lenyűgözött és hálássá tett. Majd teltek a hónapok, június 15-ére már mindenki tudta, hogy engem már nem látnak itt jövőre. Nyáron sokat találkoztam Eszterrel, kijött a telkünkre, elmentünk moziba... 

Aztán el kellett búcsúzni. A gépem felszállása előtt öt perccel három embernek küldtem sms-t. Neki először. Azonnal visszaírt. Mondanom sem kell, hogy miközben felszálltunk nem keveset sírtam. 

Eszter az egyetlen a barátaim közül, aki rendszeresen hív és beszélünk skype-on. Ő az egyetlen aki meg szokta kérdezni hetente, max. két hetente, hogy velem mi történt, hogy érzem magam. Ő az egyetlen aki elmeséli részletesen, hogy mi történt régi iskolámban, a régi osztályommal, senki más. Ő az egyetlen aki még akkor is felvidít, amikor éppen a szüleim kapcsolata miatt vagyok zaklatott. Bármikor. Nagyon nagyon sokkal tartozom neki, és annak ellenére, hogy kb. 3000 kilóméter választ el minket, tudja, hogy rám mindig számíthat. Soha nem hagyom cserben. 

Még egyszer boldog szülinapot Eszter, remélem sikerül összehozni azt az áprilisi repülőutat. ;) 

3850 + 22!

HALIHÓÓ!


Örömmel jelentem, hogy a blognak már több, mint 3850 oldalmegjelenítése és 22 feliratkozója van! 

El sem hiszem... Nagyon nagyon nagyon szeretném megköszönni mindenkinek! Imádlak titeket! <3

Nem tűntem el.

Sziasztok drága olvasók!

Tudom, egy hónapja nem írtam. De valahogy minden nap végén fáradt vagyok. Egyesek szerint ez amiatt van, hogy az agyam egész nap úgy működik, mint egy angol szótár. Valószínűleg igazuk van.

Akkor most összefoglalnám a februárban történteket.

A gimis megbeszélés napja. Amikor megérkeztünk, még alig volt ott bárki is. Bementem anyukámmal, és beregisztráltam. Utána leültünk és vártunk. Megérkezett az egyik osztálytársam, aki gyorsan letelepedett mellém, így együtt tudtuk követni az eseményeket. Az első felében a tájékoztatónak minden rendben volt, még érdekesnek is nevezhetnénk. Aztán volt egy 15 perces szünet, ahol beszélgettünk a lányokkal. Utána jött az unalom. Még 45 percig nyomatták a dolgokat amik senkit nem érdekeltek. Ahhhhhh. Negyed 10-kor lett vége. Ja, és másnap suli volt. Bájos.

Balhééééé. Na mindegy, ezt nem fogom részletezni.

Voltam összesen 3 bulin ebben a hónapban. Woop woop. A következő két meghívóm is megvan, márciusra. Woop.

Hát igazából ennyi említésre méltó lenne. Tudom, ez egy nagyon kicsi rész volt, de igyekszem majd írni gyakrabban. Pusszancs mindenkinek!

Happy Birthday Harry Styles!

Nagyon nagyon nagyon boldog születésnapot szeretnék kívánni a világ egyik legtehetségesebb, legaranyosabb, legkedvesebb, legalázatosabb, legjobb hangú és leghelyesebb, mostmár férfijának. Nagyon boldog huszadik születésnapot Harry Styles! Imádlak.

  

:) <3

2014 január

Sziasztok kedves olvasók!

Nos igen, ez a hónap is gyorsan elrepült... Az utóbbi napokban azon kaptam magam, hogy nektek még nem is írtam bejegyzést, valamint Magyarországon most kezdett el szakadni a hó... Még szerencse, hogy elkerültük ezt az időt. Tényleg, még erről sem meséltem. Hát akkor szép sorjában...



Január 9. - 14. : Hazalátogatás


Mint mindig, egy idő után eljön az idő, amikor kezd honvágyad lenni, úgy érzed semmi sem jó és vissza akarsz menni a régi, megszokott környezetedbe. Így esett ez meg velem is. Szinte minden nap anyukámat azzal zaklattam, hogy mikor megyünk haza. Erre a legutolsó tanítási napon, december 20-án délután otthon besétáltam anyuék szobájába, és azzal fogadott, hogy most vett jegyeket Magyarországra. Majd kicsattantam az örömtől.
Az első napom ott nagyon fárasztó volt. Reggel négy órakor keltünk, hétkor ment a gépünk, tizenegykor leszállt, onnan elmentünk anyu barátnőékhez, aztán négyre mentünk a Népligetbe, onnan még két óra buszút le Balatonra. Aztán még egy fél óra kocsikázás. Mondanom se kell, hogy hullák voltunk aznap öcsémmel. 2 napot tartózkodtunk Balcsin, aztán vissza megint Budapestre. Aztán ott aludtunk a legjobb barátnőimnél, másnap a dédnagymamám nyolcvanadik szülinapjára mentünk. Hétfőn pedig visszalátogattam a régi iskolámba.
Nagyon fura volt visszamenni. Ismerős épület, termek, emberek... De valahogy mégis minden más volt.
Ettől függetlenül mindenki nagyon kedves volt, és jó érzés volt találkozni azokkal, akik eddig a mindennapjaim részei voltak. Tisztelet a kivételnek.
Délután barátnőmhöz mentem, aztán forrócsokizni végül egy másik barátnőmhöz. Hosszú és fáradalmas nap volt, de megérte. Másnap délután ment a gépünk.


Rájöttem, hogy a legrosszabb dolog a költözésben nem is az, hogy itt kell hagynod az eddigi életed... Hanem ha elmész az új otthonodba, nem érzed azt, hogy otthon vagy, és ha visszamész a régibe, akkor sem. Ez a 'nem tartozom még sehova sem' dolog kicsit lehervaszt, de el kell fogadni, majd meg fog változni.  

Január 14. - 31. 

Semmi érdemre való, suliban hajtunk ezerrel. Ja, de mégis.

A napokban kaptam egy levelet a gimitől. Tudjátok, jövőre oda fogok járni. Az állt benne, hogy szerdán szeretettel várnak egy megbeszélésre minden szülőt és diákot. Ami ugyebár kihagyhatatlan számomra. Ezek mellett a belépő felmérés március 6-án lesz, amivel felmérik hogy mennyit tudunk. Azon a napon kérlek drukkoljatok nekem! :) 

Ennyi. 

Hamarosan visszajövök. 

2013: Búcsúztató

Az utóbbi egy év számomra egy kész őrület volt. 

Januárban anyu gondolkodott a költözésről

Februárban eldöntötte, hogy jövünk

Márciusban Dublinba jöttünk, hogy bemenjünk a suliba

Áprilisban a nagymamámék elkezdték hirdetni a házukat, öcsémnek és anyukámnak szülinapja volt

Májusban sulis év végi hajtás, dolgozatok ezerrel. Kezdtük eladni a cuccainkat.

Júniusban a suli véget ért, elbúcsúztunk mindenkitől. Nyári szünet kezdete

Júliusban az egész hónap a pakolásról szólt. Pedig nekem szülinapom volt.

Augusztusban kiköltöztünk

Szeptemberben anyu és a barátja munkát kerestek

Októberben. Jani elment Svédországba. Anyunak lett egy állása

Novemberben Jani visszajött. Nincs állása.

Decemberben Janinak van állása. Karácsony és nyugi. 

Hát, igen. Nekem ennyiből állt 2013. Remélem 2014 jobb lesz. :P 

Nem igazán szerettem ezt az évet. Tényleg minden csak rohanás volt. Azt pedig kifejezetten utálom. Viszlát 2013, nem nagyon fogsz hiányozni!! 

2013 Karácsony

Helló kedves olvasók!:)

Mint tudjátok, 5 nappal ezelőtt lezajlott a karácsony este, remélem mindenki szépeket kapott. Ez úton is BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK!:)

Ha nem haragszotok, akkor elmondanám, hogy én mit kaptam, és mi történt Karácsony estén. :)

December 24.

Reggel izgatottan ébredtem, mivel számítottam az egyik ajándékomra, és már nagyon vártam, hogy a szobámban tudhassam. Én már délelőtt tízkor teljes harci díszben álltam meg anyu előtt, aki éppen akkor kelt ki az ágyból teljesen kómásan, és egy hajnak nevezett szénakazallal a fején. Amikor meglátta, hogy én már ki voltam sminkelve (jó ízlésen belül, tehát csak egy kis szempillaspirál és bézs színű szemhéjfesték), a ruhámat is felvettem, a harisnyámba is beleszenvedtem magamat és még a hajamat is kivasaltam, csak merően nézett, pislogott kettőt, majd kikerülve engem egy szó nélkül bevonult a fürdőszobába. Látnotok kellett volna az arcát. Hahahah. :DD
Végül ő is összeszedte magát, ahogyan az öcsém, és anyu barátja is, szóval kezdődhetett a mi kis közös karácsonyozásunk. Az egész annyi volt, hogy kínok között végig kellett hallgatnunk egy karácsonyi dalt, majd fotózkodtunk, és megkaptuk a kis ajándékainkat. De komolyan, a nagyok a nagynénémék házában lettek elrejtve, úgyhogy tényleg csak nagyon apró dolgokat kaptunk itthon. Öcsém nyakkendőt, csokit meg egy inget, én pedig csokit és még egy-két ruhát. Amikor ezzel megvoltunk, gyalogolhattunk át a nagynénémékhez. Fél kettőkor megérkeztünk. Segíteni kellett még főzni, meg játszani az unokatestvéremmel. Négy órakor megjött a nagynéném férje is (dolgoznia kellett, itt Írországban a 24-ét nem ünneplik, de 25-én minden zárva van. Itt az az igazi karácsony, hogy pizsamában kibontják az ajándékokat és buliznak meg ünnepelnek egész nap.), szóval ő elkészült és kezdődhetett is a tradicionális Réger családi karácsony. Az egész annyit tesz, hogy sötét van a szobában, karácsonyi zene szól, mi énekelünk, csillagszórót tartunk a kezünkben két zeneszám erejéig. Az első mindig a Kiskarácsony, utána pedig Demjén Ferenc egyik legszomorúbb dalát kell meghallgatni, aminek most nem jut eszembe a pontos címe, de azt hiszem Gyertyák-nak hívják. Elnézést, nem szoktam sűrűn ezt a dalt hallgatni, elég évente egyszer. A nagynéném, nagymamám és anyukám általában sírnak, de ez idén szerencsére elmaradt, és csak néhány kósza könnycsepp jelent meg a szemükben.
A Réger család tradíciói között régebben nem szerepelt a nagy "Karácsonyi Fényképezkedés", de amióra létezik fényképezőgép, ez is be lett iktatva, még ajándék bontás előtt mindenkiről készül külön kép, vagy kiscsoportos kép, és végül egy nagy, amin mindenki rajta van az ott lévők közül. Miután ezzel megvoltunk, jöhettek az ajándékok. Idén az öcsém és az unokatesóm kapták a legnagyobb ajándékokat. Célzok itt méretre. A testvérem egy új BMX biciklit, a kis unokatesóm pedig egy nagy autót kapott, amibe bele tud ülni és furikázni körbe-körbe a házban. Még dudája is van, és köztudott, hogy Adrián imádja a gombokat.
Jó, azért valljuk be, én sem panaszkodhatok. Kaptam ügye a kis ajándékokat, meg egy életnagyságú Louis Tomlinson kartonfigurát, egy One Direction - This Is Us DVD-t, egy olyan plüssmacit, akire vártam egy hónapot, de most megkaptam, éééééés.... Megkaptam a nagypapám régi telefonját. Ami egy iPhone 3-as.

A családi hagyomány szerint az ajándékozás után van a nagy karácsonyi vacsora. Idén sem volt másképp, és idén is minden úgy volt, ahogy lenni szokott. A nagymamám főzött halászlevet, sütöttek anyukámmal és nagynénémmel sült halat, rántott húst és rántott sajtot. Az egészhez sült krumplit ettünk, valamint anyu isteni burgonya salátáját. De ennyit a kajáról, mert mindjárt éhes leszek... :)


Az én Karácsonyom nagyjából ennyi volt, remélem nektek is szép ajándékokat hozott a  Jézuska, és jól éreztétek magatokat. Akár családi körben, akár barátokkal. :)

Hamarosan visszajövök, valószínűleg Szilveszterkor egy 2013-mat búcsúztató bejegyzéssel. Addig is vigyázzatok magatokra, és kellemes pihenést mindenkinek! :))

Eredményhirdetés: Legeredetibb történet

És íme, az első eredményhirdetés. Legeredetibb történet kategória.


Emléklapot nyertek:

Fanniii: Ketten teszünk ki egy egészet

Liliána Melody Kiss: School With Love

Annie: Úgyis az enyém leszel

3. helyezett:

Tirabel Szaffy - Repülj magasra!

Gratulálok! 

2. helyezett:

Sun - A vég

Gratulálok!

És végül...

1. helyezett:

Vivien Falvai: Love in Prison

Gratulálok! Imádtam a történeted.

Díjak:

1. helyezett: kritika, interjú, és hirdetem a blogját.

2.helyezett: kritika, interjú

3.helyezett: interjú

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a részvételt, a díjakat szép lassan meg is csinálom. Ne búsuljanak a többiek se, nekik lehetőségük van arra, hogy ha kritikát szeretnének mindenkit megelőzve juthatnak hozzá. :) 

Még egyszer köszönöm.:) :* <3

Életjel.

Hello drága olvasó közönségem:)

Megint itt vagyok, egy vadi új, történeteket összefoglaló bejegyzésben.

Tegnapelőtt hivatalosan is elkezdődött a téli szünet, január hatodikáig be sem kell menni, aminek én személy szerint nagyon örülök. Rám fér a pihenés.
Bár pénteken nagyon laza is volt a suliban töltött idő. Mivel forgattunk egy filmet az osztállyal, aminek aznap volt a bemutatója, 2 körben, és mind a kettőn részt vettünk. 40 perces maga a film, és csak délig voltunk suliban. Szóval szinte alig voltunk az osztálytermünkben. HURRAY!!
Valamint az előző napokban is viszonylag laza volt a tanítás. Mivel utolsó hét karácsony előtt...

Megmondom őszintén, kicsit csalódott vagyok...
Anyu ma bejött a szobámba, és megkérdezte, hogy mit kérek karácsonyra. Felsoroltam neki azt a kb. 8-9 dolgot amit már régóta szeretnék. Az egyik egy új telefon volt, mivel az enyém már régi, elavult és a képernyője is sötét és homályos. Magyarul ha nem akarok ötös szemüveget hordani, érdemes lenne lecserélni.
De sajnos azt a választ kaptam, hogy ez nem lehetséges. Mivel június nyolcadikán One Direction koncertre megyek Londonba, és még szállást is kell fizetni, meg ott szeretnék vásárolni. Szóval, idén kis ajándék van, valami 1D-s ágnemű (JUHÉÉÉÉJ), vagy ilyesmi.
Számítottam ugyan rá, de sajnos hajlamos vagyok arra, hogy nagyon beleéljem magam dolgokba. Ahogyan ebbe az egész 'új telefon' helyzetbe is.

Igazából ennyi, kedves olvasók, hamarosan új blogot nyitok, ami teljesen más lesz, mint az eddigiek. Egy történet, nyugalom, ez a blog továbbra is él!:)

Hamarosan visszajövök... Komizni, feliratkozni ér!

Dublin City-- Két hete

Utálom a fiúkat. Bah. De erről később.
Múlt hét csütörtökön elmentünk az osztályommal be a belvárosba. Múzeumokba mentünk, Mekiben ebédeltünk... Összességében jó volt, csak mindenhova rohanni kellett. Akkor az elejétől.


Reggel a sulinál találkoztunk néhányan a tanárunkkal. Úgy volt, hogy gyalogolunk fél órát le a vonatállomásra, de a sulinknak van Iskolabusza, és olyan rendesek voltak, hogy felvettek minket és elvittek. A sulinál tízen találkoztunk, a maradék 13 osztálytársunk autóval odajött az állomásra. Természetesen nem maradhatott el az egy késő sem, aki a vonat indulása előtt öt perccel érkezett meg. Ez már szokásos, pláne attól a fiútól aki ezt megtette.

A vonaton nem volt egyetlen szabad ülőhely sem, úgyhogy fél órát álltunk. Nem a legkellemesebb, de akkor még ki lehetett bírni. Miután leszálltunk, elrohantunk a (Magyarországon így nevezett) Mezőgazdasági Múzeumba, ami kicsit felkavaró volt számomra. Kitömött álltatok... Nekem az sok. Ezek után még bőven volt időnk, átmentünk valami régiség múzeumba (fogalmam sincs mi a valódi neve), és ott el lettünk engedve. Fél óráig a múzeumban azt csináltunk amit akartunk, ami 23 tizenkét évesnek nagy buli. Lett volna, ha nem egy régiség múzeumban kötünk ki. Kétezer éves megaszalódott csontvázak, régi pénzek, nyakláncok... Minden. A durva az volt, hogy a fél óra vége felé kicsit elfáradtunk, de sehol nem volt ülőhely, csak egy részlegen. Na hol? Persze hogy a megaszalódott csontváznál. Úgyhogy mi, a 7 lány egy 1500-2000 éves nő mellett beszélgettünk. Felemelő volt.
Ezek után jött a ténylegesen bulis része. A tanárunk van olyan jó fej, és megengedte, hogy McDonald's-ban ebédeljünk! Itt is szabadon lettünk eresztve, rendeléseket egyedül kellett intézni, aztán egy külön terembe vezéreltek minket. Heten ültünk egy négy személyes asztalnál a lányokkal, de sebaj, megoldottuk. :D Elkerülhetetlen volt a gusztustalankodás, ha már gyorskajáldában voltunk. De ezúttal nem fiúk, hanem mi, lányok kezdtük.
Mondom a mi speciális italunk összetevőit, amit egyébként mindannyian megkóstoltunk.
-turmix
-kóla
-fanta
-ketchup
-só
-bors
-cukor
-jég
Tudom, mennyei. :D De most komolyan, az illata elment, de az íze valami szörnyű volt. Visszatérve itt ment a hülyülés és nevetés, aztán továbbálltunk.

Egy kerek órát gyalogoltunk, mire elértünk a következő múzeumhoz, ami Anne Frank életét mutatja be. Egy kisfilmben összefoglalták, mikor és mi történt Anne-nel a Második Világháború idején. Mi már tanultunk róla, szóval a lényeget tudtuk, de sokkal érdekesebb volt, mint hittem volna. A film után egy úr, aki úgymond idegenvezetőnk volt még körbemutatta amit lehetett, de az már senkit nem érdekelt. Ez után még beugrottunk egy közértbe, aztán rohantunk az állomásra, mivel a tervben is úgy szerepelt, hogy ha nem érjük el az első vonatot, a későbbivel megyünk. A fiúk persze maradni akartak még egy órát a belvárosban, így lassúra vették a figurát. Persze a tanár ideges volt, de a srácok terve nem jött be, elértük az első vonatot és hazamentünk, ezúttal ülve.

Remélem tetszett a beszámolóm.

Hamarosan visszajövök... Komizni, feliratkozni ér!

Lezárás.

Ééés a blogverseny hivatalosan is LEZÁRULT! Mostantól érkező kommenteket és e-maileket nem számítom! Eredményhirdetés: November 3.!

Új design. - Vége a darkulásnak!

Sziasztok!:) Mint tudjátok, holnap Halloween, és a legtöbb kellékem már készen áll, hogy jöjjön velem cukorkát gyűjteni. :D Úgy döntöttem, hogy új design lesz. Még hozzá KÉK. Remélem tetszeni fog, én mindent megteszek. :) 

HAPPY HALLOWEEN EVERYONE!:)

Blogverseny.

Sziasztok! Mivel elég sok blogger ismerősöm van, és annyi blogot olvastam már, hogy ítéletet fogok tudni hozni, megrendezem életem első blogversenyét. A feladat egyszerű.

• Ezt a képet ki kell raknod a blogodra!

A kép semmi extra, mint ahogyan az én design-om se soha az a csillogó fajta. Az alábbi kategóriákba jelentkezhettek:

• Legszebb design
• Legeredetibb történet
• Legszebb fejléc
• Legjobb fanfiction
• Legmeghatóbb történet
• Legjobb sci-fi;fantasy sztori

Maximum 3 kategóriába adhatjátok be a jelentkezést, az első három helyezett fog kapni valamit. :)

A jelentkezéseket kommentben, illetve e-mail-ben ( marikd4@gmail.com ) várom. Hajrá bloggerek!;)